Gerinc röntgen

A vizsgálat javallata alapvetően meghatározza, hogy milyen felvételeket kér a kezelőorvosa. Általánosságban elmondható, hogy legalább kettő, egymásra merőleges felvétel készül. A szembeni, AP felvételen jól megítélhetők a gerinc esetleges oldalirányú görbületei (scoliosis), kóros csavarodása (torsio), a nyaki szakaszon az esetleges nyaki borda jelenléte. Az erre merőleges sugáriránnyal készülő oldalfelvételen a gerincív esetleges nyílirányú rendellenességei (hyperkyphosis, hyperlordosis), a gerincoszlopot alkotó csigolyák szerkezete, a csigolyatestek nagysága, a csigolyák közti porcrés tágassága, illetve a kopásos (degeneratív) gerincbetegségekben jelentkező morfológiai eltérések (peremszéli megnyúlások, kisízületi rések szűkülete, ízfelszínek egyenetlensége), az esetleges csigolyaív-szakadáshoz társuló csigolyatest elcsúszások. Durva becslés adható a csigolyák ásványi anyag tartalmának mértékére is (mineralizáció), de ki kell hangsúlyozni, hogy a vizsgálat nem helyettesíti a gold standardnak számító csontsűrűség-mérést (DEXA)!  Egyéb kiegészítő felvételek készítése is szóba jöhet, ezt mindig az adott klinikai helyzet dönti el.

Rendelőnkben kis sugárterhelésű röntgenberendezéssel készülnek a gerinc felvételek. Pontos értékét nem lehet biztosan mondani, hiszen számos paraméter befolyásolja azt, általánosságban elmondható, hogy felnőttek esetén egy általános kétirányú gerinc röntgenvizsgálat effektív dózisa régiónként az alábbiak szerint alakul: nyaki gerinc 0,02-0,03 mSv, háti gerinc 0,3-0,4 mSv, ágyéki gerinc 0,5-1,5 mSv körül van. A vizsgálat során a szervezetet érő sugárterhelés nyaki gerincvizsgálat esetén nagyjából 5-7 napi természetes háttérsugárzásnak felel meg. Ugyanennek háti gerinc vizsgálat esetén kb. 1,5-2 hónapnyi, ágyéki gerinc vizsgálat esetén kb. 2,5-8 hónapnyi természetes háttérsugárzás felel meg. Szem előtt kell tartani, hogy a gerinc CT vizsgálata még ennél is nagyobb effektív dózissal bír, a kezelőorvosa a felvételből származó potenciális terápiás haszon és a sugárzásból eredő káros hatás függvényében dönti el, hogy mely képalkotó metódust választja, amennyiben ionizáló sugárzással nem járó képalkotó vizsgálat (elsősorban MR) nem alkalmas adott klinikai kérdés megválaszolására.

A röntgen vizsgálati technika nagy térbeli felbontást biztosít, de a vizsgálat szöveti kontrasztfelbontása meglehetősen alacsony. Ennek megfelelően a fentebb felsorolt javallatokban elsősorban a csontokat érintős betegségek kimutatásában erős, az egymáshoz képest kisebb sugárelnyelési különbségeket mutató gerinc körüli lágyrészek (izmok, inak, szalagok, porcok) differenciálására, valamint a gerincvelő és a belőle ki- és belépő idegek megítélésére nem képes (ezekre MR vizsgálat alkalmas).

• terhesség

• A vizsgálat nem igényel előkészületet.